Ahogy elnéztem a türelmeteket hiába kértem, úgyh most én kérek kommenteket. Kommenteljetek, kommenteljetek, kommenteljetek! (idegesítő, nem? :P)
Egyébként akkor most beszámolnék Mykonosról. 5 órás hajóút volt az odafelé vezető, én végigaludtam. Megérkeztünk fújt a szél, gondoltam kikötő, ez eltűrhető, de a 3. napon (utolsó előtti) jöttem rá, (na meg oké mondták is), hogy ez bizony egy ilyen szeles hely. És amikor azt mondom szeles, akkor arra gondolok, hogy orkánerejű szél tombol 0-24-be. De én ezt előre nem tudtam, így főleg nyári ruhákkal volt tele a bőröndöm, aminek következtében az első napon jól meg is fáztam. Így nem is mentem a többiekkel strandjárásra, nem tett volna jót. Így csak a hotel medencéjénél olvastam egy ott talált könyvet, ami ilyen sorozatgyilkosos, és nem, nem görögül olvasom, hanem angolul. Na és így a következő napon jól leégtem... Utolsó nap este pedig amikor mentünk át a másik hotelba buli előtt a többiekhez (csak a teljesség kedvéért: nem ittam semmit), egy ilyen nagyon sötét úton kellett lépcsőkön lefelé menni, és volt fény a fiúknál, de ők nagyon elöl voltak, így mondtam h várjatok. Nem vártak. ezt nyugtáztam hangosan is, majd leestem 2 lépcsőfokon. És kitört a bokám. Na jó, nem kitört, csak kificamodott, de az drasztikusabban hangzik. Viszont ezután elmentem, höh, elbicegtem velük bulizni, persze semmit nem csináltam csak ültem mert eléggé fájt. Viszont egy szlovák lány azt mondta nekem magyarul, hogy "szeretlek". Meg találkoztam egy másik magyar lánnyal, akivel már tudtam magyarul beszélni:) Ugyanis az első magyar lánnyal nem tudtam, mert annyira megszoktam, hogy mindenkivel angolul beszélek itt, hogy vele ilyen magyar-angol mixen (!?) beszéltem. És akkor vasárnap jöttünk vissza, és a hajón sok lépcső volt, és Raoul intéztt nekem tolószéket, aminek a lépcsőn volt szerepe, mert ilyen "kötöttpályás" tolószék volt. Hát mondanom se kell, hogy nem én akartam, de szerencsére én voltam az első felszálló, szal senki nem látta. Még a biztonsági övemet is becsatolták. -.-
Nah aztán amikor hazaértünk, egyből taxi és mentünk a kórházba. De az első taxisnak szüksége volt a kórház nevére, nem volt neki elég, hogy a legközelebbi kórház... Szal megtudtunk egy kórháznevet, de ott nem volt ügyelet, de a biztiőrök kedvesen elirányítottak abba a kórházba, ahol viszont volt. A kórház neve: ΛΑΙΚΟ, ejtsd: laiko (csak az umlautos? I-t nem tudtam leírni). De ahogy néztem nem voltak laikusok. Meg elég gyorsan sorra kerültem miután kitaláltuk, hogy hogy szereznek rólam tudomást. És mondták, hogy nem tört el, csak kificamodott, és 4-5 napig kíméljem, és a másikat terheljem. Raoul kérdezte nem kell-e mankó, mert az egy lábon ugrálás nem igazán kivitelezhető, de én mondtam neki, hogy ugyanmár, csak 5 nap, azt én még féllábon is... Na szólok mindenkinek: nem, nem bírom, és ti se bírnátok :). Egy napi ugrálás után olyan izomlázam lett, hogy hihetetlen.
Tegnap viszont muszáj volt bemennem az egyetemre beiratkozni, és nem bírtam ugrálni, ugyh bicegtem. Egy nő megkérdezte tőlem, hogy szabad e a rossz lábamat használnom. Mondtam, hogy nem. Na mind1, aztán hazajöttem, sütöttem pogácsát.
A pogácsasütés is nagyon vicces volt, ugyanis kell bele tejföl, hát én vettem valamit, ami talán tejföl lehet. Csak egy tojást vettem, így a tetejét nem tudtam megkenni, és mivel nem volt sajtreszelő, a tetejére nem tudtam tenni, ami meg bele kellett, azt meg krumplipuculóval szeleteltem. Ezen kívül nincsen se mérleg, se mérőpohár, így minden mennyiséget csak ösztönből adagoltam. Aztán kihagytam a sót. Nem volt gyúródeszkám, így a pulton nyújtottam a tésztát, és mivel sodrófa se volt, így ásványvizes üveggel. Nem volt szaggató se, így azt meg mécsestartóval csináltam. Ja és túlsütöttem, szal a külseje kicsit ropogós lett, de mindezek ellenére a hollandoknak, meg a belga szobatársamnak ízlett :)
És ma nem csinálok semmit, csak pihentetem, meg jegelem a lábam. És ez részben annak köszönhető, hogy mára a jó lában jobban fáj, mint a rossz, mert annyit használtam.
De holnap meg be kell mennem a jogi karra is beiratkozni. Csak, hogy ne unatkozzak...
