Köszönöm a jogos kritikát Ágnes (és többiek), de ahogy nézem még csak 8 napja, hogy nem írtam semmit, szal legközelebb több türelmet, ha kérhetném. Akkor kezdődik a is időutazás.
A végső teszt könnyebb volt mint számítottam rá, kivéve persze megint a fogalmazást részt, mert most nem az volt a bajom, hogy semmi szót nem tudtam, hanem az, hogy az igéket tudtam, viszont más szavakat nemigen. De azért írtam kb 121 szót az elvárt 120-150-ből, szal azt mondhatom, ez elég szép teljesítmény. Aztán úgy volt, hogy a teszt után csoportosan meglátogatunk egy legendatavat, ami csupán aztért legendás, mert elvileg senki nem tudja, hogy milyen mély, ami lássuk be, anynira nem nagy kaland, de úgy volt h mindenki megy, úgyh n is akartam. De aztán ez le lett fújva, lévén, hogy nem voltunk biztosak abban, hoyg a busz mikor és hogy jár, meg kövi napra vihart mondott, szal az esetben nem tudtunk volna menni a gorge-Ba, amivel kapcsolatban a vicces az, hogy ezt a szót csak angolul ismerem, de megkérdeztem google barátomat, de ő se ismerte, szal a lényeg, hogy ez iylen hasadék kb két magas hegy között. DE a vihar miatt (ha lett volna) akkor ahelyet a tóhoz mentünk volna inkább. Szal így az a program törlődött, és helyette lett netkávézó, uncsi, tudom, de na.
Aztán szerdán mégsem lett vihar, ugyh mentünk a gorge-ba, ami valami fantasztikusan jó volt, úgyhogy ünnepélyesen szeretném mindenkinek bejelenteni NEM VAGYOK LUSTA, ugyanis ez igazi hegymászást igényélt, mert a hasdék telistele volt hatalmas sziklákkal, amiken át kellett mászni, és nagyon hosszú volt kb 1,5 óra csak oda, és nem mindenki tette meg ezt az utat, de én az első csapatban voltam (jeee). És már alig várom a legközelebbi alkalmat, hogy mászhassak.
Aztán a tanárok elvittek mindket egy búcsúebédre, ami elég hosszan elhúzódott, lévén inygen volt a bor (ami a portugál barátnőm szerint inkább valami olyasmi volt ami félúton volt a pálinka és a bor között), de hogy az otthoniak is értésék, az íze olyan volt, mint a mama bora, amikor már elkezd pezsegni, de még az édeske előtt, meg a raki, ami kb a pálinka. De én amúgy nem szeretem a rakit, mert nem igazán jó az íze, de ez kivételesen jó volt. És utána vlt iylen nemzeti éneklés, meg közös képek, búcsúzás, meg bizonyítványosztás stb.
Az én eredméynem kéremszépen 73,5%, ami egy 7-est jelent a maximum 10ből. Oké, oké, nem a legjobb, de ha azt nézzük, hogy a tudásom valójában mennyi, akkor ez egy reális értékelés.
Aztán este volt a búcsúbuli, de én sajnos elaludtam, így hajnal 3kor csatlakoztam a többiekhez. A következő nap (csütörtök), már csak a pakolásról szólt, meg az elbúcszásról. Elég nehéz elhagyni 6 hét után egy helyet amit imádzs, de igazából én rájöttem, hogy nekem főleg az emberek fognak hiányozni, mert nem mindenki athénba megy (majd ha több időm lesz írok az emberekről is, mert az is megér egy bejegyzést, meg Mágesz már úgyis hiányolta). DE a javarészünk együtt ment Chnaiára, ahonnan a hajónk indult. Itt jegyezném meg, hogy a hajó sokkal menőbb, mint a repülő, szal nagyo n örömteli, hogy ezt a módot választottuk. A hajó kb 100000szer nagyobb volt nálam, 9 emeletes, valami fantasztikus. AZ út kb 9 órás volt, de játszottunk, meg aludtunk kicsit, szal jó társaságban elrepült az idő. Csak közben csapódott hozzánk egy angol fiú birminghamből, akinek a beszédét alig lehetett érteni. És nem csak számomra, szal csak úgy szólók, angol és angol között is van különbség.
Mielőtt még a megérkezésem részhez érnék, elmondanám, hogy mik azok a dolgok, amiket krétán tanultam, vagy ott vettem észre. Az első ilyen dolog, hogy a gabonapelyhek (pl. chocapic) nem kis dobozosak, csak egy személyesek... a nutella pedig itt fura, úgyh még örülök is h itt nem 1,5 euro, mint FRo-ban, mert akkor biztosan nem tudnék ellenállni. És a legfontosabb pedig h a NESTLÉ müzlik közül a mézes mandulás olyan mint a mennyország, szal mindenkinek akinek van lehetősége kóstolja, mert sokat hagytok ki, komolyan mondom.
Na szóval Athén. Hajnali hajnalkor értünk a kikötőbe, és senki nem ment ugyanoda mint én, szal nekem egy napot kellett eltöltenem Pireuson, a kikötőben, lévén a taxisok tökéletes áldozata lettem volna, egyedüli fiatal lányként. De aztán eljutottam athénba, és akinek ki kellett volna nyitnia a kb. ingatlanközvetítő irodát, ő késett, mert valami lakást kellett kifestenie, ami undorító volt. Na am utólag kiderült, hogy az bizony az én lakásom volt.
Egyébkéntez a lakás fantasztikus, oké nem a legjobb környéken van, de nagyon nagy, tágas, és héé, anya figyelj: KITAKARÍTOTTUK!! És én mindenféle szájhúzás nélkül, sőt mondhatni örömmel segítettem. Szóval szerintem a titok, hogy a saját lakásodról legyen szó, és akkor megcsinálod a házimunkát, még akár örömmel is. Szal az otthoniaknak üzenném, hogy talán ha a nevemre iratnátok a házat lenne örökéletre szóló bejárónőtök. Szerintem mondjuk ez egy elég korrekt ajánlat. Nem kell azonnal dönteni.
Aztán azóta kb utálom Athént, mert itt minden sztrájkol, most még a taxik is. De éppen ezért holnap elmegyek 4 napra, egy szigetre, az itteni corvinus szintű iskolával (csak az épület néz ki rosszabbul) egy 4 csillagos hotelba. Remélem sikerül majd magam túltenni a sztrájkválságon, bár tartok tőle, hogy ezt ők még nem véglegesen fejezték be.
Az egyetemem egyébként ahogy tudom majd 17-én kezdődik, de ez csak egy pletyka, ugyanis az emailjeimre nem válaszolnak, és nem tudom miért.
Na remélem most már mindenki tudja, hogy élek, majd fogok frissíteni, nem tudom mikor, csak annyit kérek: TÜRELEM:)
csókos
